Ahányféle ember van. Annyiféle dolgot vall a sorsról. Én tipikusan olyan ember vagyok, aki azt vallom, hogy magát az utat, amíg végig járunk egy életünk során, azt teljes mértékben mi alakítjuk ki kifejezetten egyetlen egy dologhoz nincsen úgymond hozzáférésünk vagy szerkesztőségünk, azok azok a csomópontok, amiket nekünk mindenféleképpen meg kell élnünk. Az, hogy ezekre a csomópontokra. Hogy jutunk el, azt nem a sorsunk határozza meg, hanem pontosan mi a cselekedeteinkkel a tetteinkkel, az akarata ãinkkal szabad döntéshozatali lehetőségeinkkel, vagy pontosan ezek felhasználása melletti akár máglyák be vonzások. Manifeszt állások segítségével. Kifejezetten az álombéli út látványa annak a bemutatására szolgál, hogy milyen életet élünk, hogy milyen életszakaszban vagyunk túl, vagy, hogy mire lépünk. Ilyenkor mindenre nagyon érdemes odafigyelni tényleg, ami az út környezetében van. Maga az úttest minősége közlekednek rajta, autók barátságosak, számunkra kedves vagy, vagy éppenséggel negatív érzelmeket előidéző színű vagy formájú gépjárművek. Hiszen ez a meglévő életmódunkat mutatja.
