Ha egy álomban egy szobor megelevenedik, az az álmodó kreatív erejének, manifesztáló képességének és önteremtő erejének szimbóluma. A kőből vagy fémből készült, mozdulatlan figura a tudatalatti mélyén őrzött archetípus – egy erő, amely eddig formában, de mozdulatlanul volt jelen. Amikor életre kel, az azt jelzi: az álmodó készen áll ezt az erőt tudatosan használni. Ez lehet egy ősi bölcs, egy isteni női minőség, egy harcos vagy gyógyító – mindig azt a minőséget képviseli, amely az álmodó életében aktiválódni készül. A szobor mozgása nem csupán fizikai, hanem energetikai – az álmodó ekkor kezd el új szinten cselekedni, teremteni. Ez az álom emlékeztető, hogy amit belül megalkotunk – akár hosszú idő alatt is – egyszer élő valósággá válhat. Az álmodó maga is alkotó, aki most belép a saját sorsának teremtőterébe.
