Egy fa, amelynek gyökerei nem a földbe, hanem az égbe kapaszkodnak, rendkívüli spirituális jelképet hordoz. Ez az álom a lélek isteni eredetére és annak emlékezetére utal. Az égbe nyúló gyökerek az isteni forrással való közvetlen kapcsolatot szimbolizálják, míg a fa lombjai az álmodó földi tapasztalatait tükrözik. A fa maga az élő kapcsolat az ég és a föld között, az emberi lét és az isteni tudatosság hídja. Ez az álom arra emlékeztet, hogy az álmodó nem elszigetelt létező, hanem egy hatalmas, szent rendszer része, amelyben minden gyökér, minden levél és minden áramlat az Egységhez tartozik. Az álmodó számára ez a kép a spirituális elköteleződés, a belső növekedés és az égi erőkkel való tudatos együttműködés lehetőségét jelzi.
