Az álmokban megjelenő elhagyatott épületek és romok nem csupán régi emlékeket vagy múltbéli eseményeket szimbolizálnak, hanem a belső világ megüresedett, de felújításra váró területeit. Ezek az épületek a régi hiedelmek és minták pusztulását jelenítik meg, és arra ösztönzik az álmodót, hogy elengedje mindazt, ami már nem szolgálja fejlődését. Az üresség ezekben az épületekben ugyanakkor a teremtés lehetőségét hordozza, egy tiszta, új kezdet előkészítése, amely során az álmodó saját belső szentélyét újjáépítheti. A romok között rejlő csönd arra tanít, hogy az elengedés teret ad a megújulásnak és a spirituális kiteljesedésnek. Az elhagyatott épületek falaiba beivódott idő lenyomatai emlékeztetik az álmodót, hogy minden megtapasztalás mélyen bevésődik a lélekbe, de ezek a lenyomatok tisztíthatók és átformálhatók. A régi falak leomlása lehetőséget nyújt arra, hogy a régi önkép darabjai helyett egy új, erősebb alapokra épített ént alkothasson. Az üresség és a romok közti rendkívüli béke a belső csend és az önvalóra találás ígéretét rejti, amely által az álmodó saját spirituális otthonára lelhet.
