Asztrálutazásról akkor beszélünk, ha fizikai testünket hátrahagyva, asztráltestünkben járunk-kelünk.
Nézzünk ezzel kapcsolatban pár alapfogalmat.
Asztráltest
Az asztráltest a fizikai test másodpéldánya, de sokkal finomabb, ritkább és áttetszőbb annál. Asztrális vagy éteri hasonmásnak is szokás nevezni. Hereward Carrington szerint a szellemtest sűrűsége csupán egymilliomoda a fizikai testének. Mindenre kiterjedő kutatásai alapján az asztráltest súlyát egymásfél unciára, vagyis három-öt dekára becsülte. Asztrálutazás alkalmával szellemtestünkben repülünk. Néha tudatában vagyunk ennek. Látjuk magunkat, ez az alakunk épp oly szilárdnak tűnik, mint a fizikai, azzal a különbséggel, hogy nem sajog, nem fáj – sohasem beteg. Ezért az utazás egyesek számára valódi megkönnyebbülés forrása, ahol megszabadulnak a krónikus fájdalmaiktól. Nem látja azonban mindenki az asztráltestét, ha fizikai burkát elhagyja. Úgy tűnik, különféle módon érzékeljük ezt az állapotot. Néhányan az űrben vágtázó tudatos részecskének érzik magukat. Azok az emberek, akik halálközeli élményt tapasztaltak, gyakran csavarognak ebben az alakban. Sok asztrálutazó tojás alakú gubó belsejében kel útra. Asztráltested a két szemed közötti területről az aurádon át távozik. Testednek ezt a tájékát glabellának (szemöldökköz) hívják. Az asztráltest rendszerint a nyakszirteden át érkezik haza. Néhányan azt tapasztalták, hogy az asztráltest egyszerűen kiemelkedik a fizikai testből, és ugyanígy költözik vissza. Az életünk végén asztráltestben hagyjuk el fizikai porhüvelyünket, amely néha apró energiafelhő alakjában emelkedik fel, amikor befejeződik az aktuális megtestesülés. Az asztráltest ezüstszállal kapcsolódik a fizikai testhez.
Ancsa jósnő
